the-yogi_attains_siddhi_op89

A belső csendben megállapodott tudat számára minden lehetséges. Mi itt, nyugaton ezt a mindent leszűkítettük arra, ami a mi tudatszintünkön lehetségesnek látszott. Azt még elfogadtuk, hogy a megvilágosodott ember mindörökké beteljesedett és egyesült az összes létezővel, sőt azt is; hogy cselekedeteivel sohasem okoz szenvedést, de azt, hogy a megvilágosodott ember képes a vízen járni, láthatatlanná válni vagy repülni, abszurdumként kezeltük, hiszen ezek szemmel láthatólag ellentmondanak számos fizikai törvénynek.

A történelem folyamán a jógik és a megvilágosodott bölcsek gyakran hangoztatták, hogy a tudat megtisztulásával párhuzamosan olyan képességek birtokába jutunk, amelyek látszólag lehetetlenek. Kialakulhat például a nagyon mély intuíció, a gondolatolvasás, a vízenjárás képessége, a levitáció (lebegés), a jövábelátás, a testünk feletti tökéletes uralkodás, sőt bizonyos fokon a természet egésze feletti uralom is. A legtöbb kultúra szellemi hagyománya említ olyanokat, akik e „különleges” képességekkel rendelkeztek, sőt az ilyen képességek birtoklása gyakran a szellem útját járók megvilágosodottságát bizonyította. A buddhista szent írásokban említik, hogy Buddha birtokában volt a repülés képességének, és képes volt keresztbe tett lábakkal, ülá helyzetben – „lótuszban” – a levegőbe emelkedni. A szövegek tanusága szerint Buddha még arra is képes volt, hogy egy időben több helyütt legyen jelen. Ezeket a képességeket, vagy Sziddhiket – ahogyan Indiában nevezték – Buddha több követője is birtokolta. Az ősi indiai írások tradicionálisan 8 Nagy Sziddhit (Mahásziddhit) említenek:

1. az atom parányi méretére való összezsugorodást, 2. az olyannyira könnyűvé válást, hogy még a repülés is lehetséges, 3. a mérhetetlenül nehézzé válást, 4. a távoli tárgyak érintését, elmozdítását, 5. az ellenállhatatlan akaraterő birtoklását, 6. a test és az elme feletti tökéletes uralkodást, 7. az elemek használatának tökéletes ismeretét, az anyagteremtést, 8. minden kívánság azonnali beteljesítését.

Ezek az írások 84 Mahásziddha létezéséről tesznek említést, vagyis 84 különféle kultúrából származó Szent Emberről, akik birtokolták mind a nyolc nagy Sziddhit. Az ősi Indiában ezeket a jelenségeket mindig is lehetségesnek tartották, noha nem voltak túl gyakoriak. Az Upanisádok és a védikus Bráhmanák egyáltalán nem kételkednek a megvilágosodott bölcsek természetfeletti képességeiben. Ezeket az Egységes Tudat természetes tulajdonságainak tartják. Az iszlám tradícióban sok szufinak olyan képességeket tulajdonítanak, amelyek szinte természetfelettinek tűnnek: betegek gyógyítása, mások érzéseinek megérzése, egyszerre több helyen való megjelenés vagy vízenjárás.

E különleges képességek legtökéletesebb összefoglalását Patandzsali Jóga szútráiban találjuk meg. Patandzsali körülbelül 2000 évvel ezelőtt Indiában élt, s az ő írását tartják a Jóga filozófia alapjának. Patandzsali a Jóga szútrák harmadik fejezetében tárgyalja a különleges képességeket, s 52 sziddhit sorol fel, melyek a tudat fejlődésével párhuzamosan fejlődnek ki, és leírja a gyakorlásukhoz szükséges technikákat is. Az eddig felsoroltakon kívül Patandzsali a következő sziddhiket is említi:

1. harmonikus, örömteli légkör létrehozása a jógi környezetében, 2. az éhség és a szomjúság feletti uralmat, 3. az intuíció kifejlesztését, 4. a test akarat szerinti elhagyását, 5. világító fénysugarak kibocsátását, 6. a csillagok állásának és mozgásának a tudását, 7. a testi erő fokozását, 8. minden élőlény nyelvének megértését, 9. az előző születések ismeretét, stb.

Annak ellenére, hogy sok ember olvasta Patandzsali utasításait, és sokan közülük követni is megpróbálták, nagyon kevesen vannak, akik tartós eredményt értek el. A sikertelenségnek valószínűleg két oka van:

1. nem jól értelmezték az utasításokat, 2. nem voltak a sziddhik megvalósításához szükséges tudatállapotban. A képességek kifejlesztésének kulcsa az a „technika”, amelyet Patandzsali Szamjámának nevez. Ezt három független képesség szintéziseként definiálja. Ezek: a Dháraná, vagyis a figyelemösszpontosítás; Dhjána, annak megengedése, hogy az elme akadálytalanul foglalkozzon valamilyen témával; és Szamádhi, azaz elmerülés a Transzcendentális Tudatban. Első pillantásra egy ilyen szintézis ellentmondásosnak tűnhet. Ha az elme Szamádhiban van, akkor teljes mentális csend uralkodik, nincs jelen az észlelés tárgya, tehát az elmének nincs lehetősége, hogy bármiféle gondolattal foglalkozzon. Ez az utasítás az emberekben zavart keltett, és általában mindhárom említett elemet igyekeztek egyszerre megvalósítani, ám ez az igyekezet eleve kizárta a Szamádhi állapotát.

A Jóga szútrákban említett Szamjámát gyakran koncentrációnak fordították. De egy különleges képességre való koncentrálással még nem lehet elnyerni azt. Emiatt azok, akik megpróbálták Patandzsali utasításait követni, nem értek el eredményt.

forrás-védikus tudomány